A gerincvelő caudalis része: a conus medullaris és a filum terminale neurokémiai sajátosságai és ultrastruktúrája

 

 

           A conus medullaris a gerincvelő kúpszerűen elkeskenyedő caudalis vége, mely a vékony, fonalszerű filum terminaléban folytatódik. Sokáig azt gondolták, hogy a filum terminale rostos szövet, melynek egyetlen feladata a gerincvelő gerinccsatornához történő rögzítése, kihorgonyzása.

            Félvékony metszeteken végzett vizsgálataink szerint a conus medullaris bonyolult morfológiájú szürkeállománya két lépésben alakul át a filum terminale jóval egyszerűbb struktúrájú szürkeállományává. Elsőként az elülső szarv motoneuronjai tűnnek el, mely átalakulással párhuzamosan az elülső szarvak állományának mérete is jelentősen csökken. Majd ezt követően a hátsó szarv is elfogy, és csupán a canalis centralis körüli szürkeállomány marad, mely a Rexed-féle X. laminának felelhet meg.

Kísérleteink legfontosabb eredménye annak igazolása, hogy a fibrózus szövetnek tartott filum terminale valójában igen gazdag sejtes elemekben. Az itt található sejtek NeuN, illetve GFAP immunreaktivitása bizonyítja, hogy a filum terminale sejtjeinek egy része neuron irányban elkötelezett, másik része pedig gliasejt. Elektronmikroszkópos vizsgálataink azt mutatták, hogy a filum terminale neuronjainak somaján és dendritjén számos szinapszis található. Ez azt jelenti, hogy ezek a neuronok aktívan működő neuronális hálózatok elemei a patkány gerincvelőben. A szerotonin és CGRP tartalmú rostok jelenléte arra utal, hogy a filum terminale mind a magasabb agyi központok, mind a perifériária felől fogad afferenseket.

A filum terminaléban található kisméretű (8-15 mikron átmérőjű) neuronok egy része közvetlenül kapcsolódik a canalis centralist bélelő ependymasejtekhez. Ismert, hogy a neuronális őssejtek a canalis centralishoz közel helyezkednek el, a caudalis gerincvelőben legalább négyszer nagyobb számban, mint a thoracalis szegmentumokban. Elképzelhető, hogy a filum terminale neuronjainak egy része még a neuronális elkötelezettség és differenciálódás korai fázisában van.

Felismeréseinknek számos diagnosztikai és terápiás következménye lehet a caudális gerincvelőt érintő betegségekben, ha a fenti eredményeket a humán gerincvelőben is sikerül igazolni.

 

  

<<< Vissza